2008. február 12., kedd

Az uralkodó és a főnix


A másik világban is a vagyon az egyik hatalmat kifejező eszköz. Ennek ellenére igazából nincs kereskedelem, legfeljebb csak valamilyen primitív adok-kapok megoldás. Ha valamit meg akarsz szerezni, azért valamit tenned is kell. Az uralkodó sem olyan, mint egy igazi evilági király, csak névlegesen az. Nem szed adókat, és nem sanyargatja a népet. Inkább csak vezérként szolgál, aki irányít, ha baj van, és rendet tesz, ha valamilyen konfliktus alakul ki. Odaát a tárgyaknak más értéke van, mint nálunk. Sokkal inkább a szellemi értéket nézik. Lehet, hogy egy bakancs többet ér, mint 10 kilónyi aranyrög. Ám a legértékesebb "értéktárgy" a főnix. Egyetlen egy van belőle a világon, az is az uralkodó mellett él, ő jelképezi a királyságot és a hatalmat. Ő és az uralkodó olyanok, mint két hűséges barát. Szépséges lény, van miért szeretni. Bölcs, kecses, tollai tüzesen izzanak. A mesékből jól megismerhették az evilági emberek. 500 évenként (uralkodóváltáskor), lángra lobban, és hamuvá ég. Ám mielőtt elégne, elénekel egy dalt, amit mindenki megért, és mindenki ámulattal hallgatja. Ilyenkor az ének végéig megáll a világ, a nap és a hold mozdulatlanul marad, a szél is elcsendesül, csak a főnix hangját lehet hallani, amely áthatja a lelkek legmélyebb pontját is. Sokan könnyeket is ejtenek. A dalban elbúcsúzik minden élőlénytől, énekel az elmúlásról, de hirdeti az újjászületést is. Pár nap múlva a hamu fellángol, és a főnix felkel belőle, hogy tovább ékesítse az udvart.
Egyszer, réges régen egy tündér úr megpillantotta a madarat, és teljesen beleszeretett. Vágyott rá, és meg akarta szerezni. Furfangos módon először az akkori uralkodóhoz akart közelíteni. Leste minden szavát, és teljesített minden kérést. Hatalmas lakomákat és táncos ünnepeket rendezett, melyeket imádott a király. Egyik alkalommal egy örömtől mámoros pillanatban az uralkodó azt mondta neki, hogy bármi az övé lehet az udvarából, bármi ami megtetszik neki. Erre a pillanatra várt a tündérurunk. Rögtön a főnixet akarta. A királynak lefagyott a mosoly az arccáról. Nem volt mit tennie, megmondta, hogy a madarat a következő ujjászületésekor elviheti (náluk 500 év nem idő). A király érezte, hogy a legnagyobb baklövését követte el. Az ottani világban az ígéret megszegése egyenlő a legaljasabb dologgal, így valami kiutat kellett találnia. Felcsendült a főnix dala, majd hamuvá égett. Az uralkodó tehetetlenségében elment a feneketlen kúthoz, és azt kívánta, hogy a tündér, és a vérvonala soha ne szerezhesse meg a madarat. A kívánság hatott, a király révbe esett, elment a hamuért, és beledobta a kútba. Így a hamu többé nem lángolhatott fel a víz alatt, hogy a főnix feltámadhasson, és a morgan is megvédte az illetéktelen kezektől. Amint beledobta a hamut, a bűbáj megszűnt, és a király rádöbbent, hogy mit tett. Beleugrott a kútba, hogy megmentse a madarát, de többé ő sem jött fel onnan. Az országban mindenki a királyt és a főnixet kereste, élen a tündérrel, de senki nem találta meg. Azóta sincs főnix az uralkodó mellett. Egyetlen egy ember tudja az igazságot, az is a történetünkig magában tartotta...

2 megjegyzés:

thorpe írta...

Gondolom ezt kell majd a "hősünknek" megszereznie. Amúgy ha megáll a világ, akkor hogyan tudnak sírni az emberek??? :) De amúgy nagyon tetszik a történet, ez tök más, mint a legősibb változat. :)

Örsz írta...

A világ nem úgy áll meg, mint a Heroesban, amikor Hiro megállítja az időt. Mindenki csak a dallamra hallgat, és nem tudnak mással foglalkozni. Valaki annyira elérzékenyül, hogy elkezd könnyezni, de ez nem annyira lényeges:). Amúgy igen, ez a hamu az a hamu...