A titokzatos cirkusz

Az erdő mélyén áll egy cirkuszi sátor. Régen került oda, nem tudni, hogyan. Manapság senki nem látott a környékén semmilyen élőlényt, de tudják, hogy van ott valaki. Minden éjjel felgyúlnak a lámpák a cirkusz körül, és a fénysugarak áthatolnak a fák törzsei között. Senkise tudja már, hogy lehet a közelébe jutni, csak a fényeket követve lehet megtalálni, de soha senki nem is akart a közelébe férkőzni. Az idősebbek azért még ismerik a történetét. Réges rég egy cirkuszi diáklány találkozott egy tündérúrral. Szomorú volt, mert nem mentek neki annyira mutatványok, mint ahogy azt szerette volna. A tündér tehetséggel és mágiával ruházta fel. Persze az ajándéknak súlyos ára volt. Amikor a tündér szólt, a lánynak a tündér kastélyában kellett szórakoztatnia vendégeit. Hatalmas sikerei lettek a lánynak. Ahogy idősödött, egyre nagyobb híre lett a mi világunkban. Ám ő egyre többször jelent meg az odaátban, míg végül ottragadt. Igazából élvezte az odaáti létet. Többször ment át, mint ahogy a tündér kérte. Élvezte, hogy ő láthat csodákat, és nem a közönsége. Egyre több dolgot lesett el, és ezt kamatoztatta a munkájában is. Érdekelte az odaáti történetek. Kérdezősködött helyi legendákról és mesékről, ismeretlen mágiáról. Átjárta a testét az odaát varázsa, aminek köszönhetően eltorzult, és ő is egy mesebeli lény lett. Rádöbbent, hogy hibázott. Vissza akart menni a mi világunkba, de már késő volt. Félt a tündértől is, hogy amiért otthagyja, megbűnteti, meg tudta, hogy ezzel a testtel nem mutatkozhat itt. Ezért elbújt az erdő mélyére, hogy a saját cirkuszában tovább élhessen, megutálva minden odaáti élőlényt. Hősünk tőle várhat majd segítséget...

Az első kép

Ez itt egy kép az egyik szereplő arcáról. Ismétlem, csak az arca, nem a feje, tehát nem ilyen henger alakú lesz a bucija:). Sőt még fogai sincsenek. Csak azért raktam fel, mert végre szerettem volna valami konkrétumot is mutatni...

A fél híd

Van egy híd a legmagasabb hegy oldalában. Ez a híd romokban áll. Csak körülbelül a fele áll még épen. Hajdanán ez vezetett a valóságba. A mi időszámításunk szerint a középkorban rombolták le. A sötét középkorig a képzeletnek nevezett világ és a valóság lényei szimbiózisban éltek. De az ember egyre jobban eltávolodott a tündérektől és más egyéb lényektől, így a két világot összekötő utakat lerombolták, hogy az emberek a hűtlenségük miatt ne tudjanak kapcsolatot teremteni a tündérekkel. Persze mindig akadtak kivételek, és mindkét világ egyes szereplői mind a mai napig kapcsolatba tudnak lépni a titokban meghagyott útvonalakon keresztül.
Az előbb említett híd a felhőkön át vezetett az odaát lévő hegy gyomrába. Ott a törpök barlangjain keresztül juthattak át az emberek, de mára ezek a járatok elhagyatottá váltak. Az odaát lakói is csak legendáiban őrizték meg a híd szerepét. Ám ez a híd fontos szerepet játszik történetünkben...

Az uralkodó és a főnix

A másik világban is a vagyon az egyik hatalmat kifejező eszköz. Ennek ellenére igazából nincs kereskedelem, legfeljebb csak valamilyen primitív adok-kapok megoldás. Ha valamit meg akarsz szerezni, azért valamit tenned is kell. Az uralkodó sem olyan, mint egy igazi evilági király, csak névlegesen az. Nem szed adókat, és nem sanyargatja a népet. Inkább csak vezérként szolgál, aki irányít, ha baj van, és rendet tesz, ha valamilyen konfliktus alakul ki. Odaát a tárgyaknak más értéke van, mint nálunk. Sokkal inkább a szellemi értéket nézik. Lehet, hogy egy bakancs többet ér, mint 10 kilónyi aranyrög. Ám a legértékesebb "értéktárgy" a főnix. Egyetlen egy van belőle a világon, az is az uralkodó mellett él, ő jelképezi a királyságot és a hatalmat. Ő és az uralkodó olyanok, mint két hűséges barát. Szépséges lény, van miért szeretni. Bölcs, kecses, tollai tüzesen izzanak. A mesékből jól megismerhették az evilági emberek. 500 évenként (uralkodóváltáskor), lángra lobban, és hamuvá ég. Ám mielőtt elégne, elénekel egy dalt, amit mindenki megért, és mindenki ámulattal hallgatja. Ilyenkor az ének végéig megáll a világ, a nap és a hold mozdulatlanul marad, a szél is elcsendesül, csak a főnix hangját lehet hallani, amely áthatja a lelkek legmélyebb pontját is. Sokan könnyeket is ejtenek. A dalban elbúcsúzik minden élőlénytől, énekel az elmúlásról, de hirdeti az újjászületést is. Pár nap múlva a hamu fellángol, és a főnix felkel belőle, hogy tovább ékesítse az udvart.
Egyszer, réges régen egy tündér úr megpillantotta a madarat, és teljesen beleszeretett. Vágyott rá, és meg akarta szerezni. Furfangos módon először az akkori uralkodóhoz akart közelíteni. Leste minden szavát, és teljesített minden kérést. Hatalmas lakomákat és táncos ünnepeket rendezett, melyeket imádott a király. Egyik alkalommal egy örömtől mámoros pillanatban az uralkodó azt mondta neki, hogy bármi az övé lehet az udvarából, bármi ami megtetszik neki. Erre a pillanatra várt a tündérurunk. Rögtön a főnixet akarta. A királynak lefagyott a mosoly az arccáról. Nem volt mit tennie, megmondta, hogy a madarat a következő ujjászületésekor elviheti (náluk 500 év nem idő). A király érezte, hogy a legnagyobb baklövését követte el. Az ottani világban az ígéret megszegése egyenlő a legaljasabb dologgal, így valami kiutat kellett találnia. Felcsendült a főnix dala, majd hamuvá égett. Az uralkodó tehetetlenségében elment a feneketlen kúthoz, és azt kívánta, hogy a tündér, és a vérvonala soha ne szerezhesse meg a madarat. A kívánság hatott, a király révbe esett, elment a hamuért, és beledobta a kútba. Így a hamu többé nem lángolhatott fel a víz alatt, hogy a főnix feltámadhasson, és a morgan is megvédte az illetéktelen kezektől. Amint beledobta a hamut, a bűbáj megszűnt, és a király rádöbbent, hogy mit tett. Beleugrott a kútba, hogy megmentse a madarát, de többé ő sem jött fel onnan. Az országban mindenki a királyt és a főnixet kereste, élen a tündérrel, de senki nem találta meg. Azóta sincs főnix az uralkodó mellett. Egyetlen egy ember tudja az igazságot, az is a történetünkig magában tartotta...

A feneketlen kút

Pár történetet el szeretnék mesélni az Odaátból. Első ilyen a feneketlen kút története. Nálunk is rengeteg legenda létezik olyan kutakról, amelyek egy érméért cserébe teljesítik kívánságunkat. Ez a kút hasonló dolgokra képes, de a használatáért sokat fizet az ember.
Egy kis aranyért teljesíti egy kívánságod. Még egy kis aranyért még egyet. Rengetegen használták ezt a kutat a vágyak beteljesülésére. Ám a mohóság mindenkit egyre jobban átitat, és ez sokba kerül. Egyre nagyobb dolgokat áldoznak fel az emberek, míg nem elvakultan saját magukat vetik be a kút mélyére. Mindenki így jár, aki egyszer kívánni mer. Odalent viszont nem a halál várja őket, hanem a kínkeserves öröklét. Egy morgan felzabálja testüket, lelküket a kívánságokért cserébe megtartja magának, és apró gyöngyökbe zárja. Ez a szörny örömét leli a kincseiben, és egy darabot se tud senki megszerezni tőle. Bár eddig cselekedeteik teljes tudatában senki nem ment le oda. A mélységben található az egyik tárgy, amelyet meg kell szereznie főhősünknek, de erről majd később...

Inspirációk

A film legelső verziója nagymértékben különbözött a jelenlegi verziótól. Meg kellett változtatnom, mert nagyon sok hasonlóság volt a Narnia krónikái és a Végtelen történet c. film és az én filmem között. Eredetileg két barátról szólt, akik egy könyv segítségével jutnak át a másik világba. Az évek során egyre több dolgot hagytam el, és írtam hozzá. Így alakult ki a jelenlegi történet. Egyre több film, könyv és zene jelent meg, amelyek inspiráltak engem. Könyvek közül a Hollókirályt és a Changeling the Dreaming-et emelném ki. A Hollókirály ábrázolásmódja és a hihetetlen sok háttértörténete ragadott meg. Ez lett később a fent említett Changeling könyvek forrása is.
Filmek közül a legjobban a Faun labirintusa hatott rám. Kb az összes Oscar-díjat neki ítéltem volna. Ez egy olyan mese, amit nem olvashat fel az ember a gyermekének lefekvés előtt, hiszen semmi sem úgy van ábrázolva, azt ahogy megszokhattuk egy esti mesétől. Irreális dolgokat ábrázol teljesen reálisan és naturisztikusan. Ráadásul a zenéje egy egyszerű dallamból áll össze, de ez a dallam tükröz minden szenvedést és szomorúságot. Tükrözi azt, hogy ez a film nem a boldogságról és a gyerekjátékról szól. Lenyűgöző. Másik ilyen film a Lány a vízben. Ennek is a zenéje tetszik a legjobban. Egyenlőre úgy néz ki, ennek a zenéjét szeretném felhasználni az én filmemhez is. A harmadik film a Tükörálarc. Hihetetlen fantasztikus módon ábrázolja a másik világot, amit tulajdonképpen a főszereplő teremtett meg a saját rajzaival. Nagyon tetszettek benne az abszurd elemek, például a levegőben úszó halak, a lebegő óriások, és az idegesítő szfinxek.
Aki szereti a fantasyt, de mégis valami másra, valami komolyabbra vágyik, feltétlenül nézze meg a fenti filmeket!

A sztori röviden

A film története az évek során sokat változott. Volt idő arra, hogy a fura dolgokat kivegyem, vagy átakalítsam, de még mindig szükség van a részletek kidolgozására.
A történet egy fiúról szól, aki egy baleset folytán kómába kerül. Alice csodaországban szerűen ő is egy másik világba jut. Abba a világba, ahol a képzeletbeli lények élnek, ahol a mesék születnek. Szokásos hollywoodi módon a világok közt az egyensúly felborul, mert a gonosz, azaz a saját maga rossz énje meg akarja hódítani a világot. Így a főhősünknek szembe kell néznie magával. Több megpróbáltatáson megy keresztül. Szerez három varázstárgyat, amivel legyőzheti gonosz énjét, de rájön, hogy azok semmit nem érnek...